2015. február 25., szerda

Ez mind India -5- Jaipur


Jaipurban azt gondoltam, hogy már nem lesznek szegény emberek, olyanok, akik az utca szélén élnek és szinte semmijük sincs, de tévedtem...




De azért szép látnivalók is akadnak itt, mint például a gazdag gyümölcs és zöldségpiac, vagy a Szelek palotája..





Elsőkent az Amber-erődöt látogattuk meg.



Az aljától a fő bejárataig elefántháton értunk föl :) Szóltak előre, elefántháton ülni és haladni olyan, mint a lasú földrengés. És valóban, eléggé ingott-mozgott alattunk minden, ahogy a hatalmas szürke elefánt nagy lomhán rakosgatta a lábait. Mi élveztük a kalandot, de szegényke elefántokról lerítt az unalom.


Az erőd csodálatos és onnan a kilátás is lenyűgöző a zöld kertre és a környékbeli sárga sziklás dombokra. Jeep-el száguldoztunk vissza, én pont a bal oldalon elül ültem, ajtó nem volt, azt is gondoltam egy kisebb kanyarban ki is fogok pottyanni onnan, de jól kapaszkodtam és már csak arra figyeltem, hogyan süvít a fülem mellett az a friss-friss levegő..




Egy másik izgalmas élmény az volt, hogy ellátogattunk egy szőnyegkészítő műhelybe is, aminek volt egy kis helysége ahol textileket festettek és mintáztak, amik száriknak készültek. Már láttam neten fából készült textil mintázókat -nagyon is szerettem volna ilyesmit én magamnak- de itt aztán ki is lehetett próbálni ezeket és ami számomra a legnagyszerűbb volt, vásárolni is lehetett belőlük :) Szebbnél szebb faragott minták kínálták magukat: elefántok, pávák, és különbnél-különb virágminták :)


  


magamnak... - írtam pár sorral fennebb -... az indusoknál nem létezik a birtokos jelző - enyém, tied, övé... náluk szinte minden közös használatban van, vagy mindent megosztanak egymással..
Másik érdekesség, hogy ugyan azt a kifejezést használják a tegnap és a holnap szóra, ami azt jelenti, hogy az az idő számukra szinte fogalom; az lényegtelen, ami tegnap történt, vagy holnap fog történni. Az egyetlen és lényeges idő számukra az a MA.


Miután megnéztük, hogyan dolgoznak a kétkezi munkások, a szőnyegszövők, felmentünk az emeletre, ahol az eladók hellyel kínáltak, majd banánnal, sós sütemnénnyel és üdítővel.. Eleinte nem értettük, hogy mi ez a nagy felhajtás... De nemsokára következett a szőnyegek bemutatása és a velük kapcsolatos információk elsorolása: milyen anyagból szőtték: selyem, gyapjú, teveszőr,  hány sok ezer csomóbl készült és hány hónapon keresztül, majd az ára... hát itt erősen kellett kapaszkodjunk, hogy le ne forduljunk a székről...
 
 
 
Mi túristák 30-an voltunk, ők pedig 15-en. De miért volt olyan sok helybéli a bemutatón? Hát csak azért, mert a bemutató végén jött az eladós, tukmálós és alkudozós rész és így minden két túristára jutott egy "eladó". Ha latták, hogy megtetszett neked egy szőnyeg, akkor le nem szálltak rólad, míg meg nem vetted, minden dumát bevetettek, csak hogy meggyőzzenek, milyen jó vásárt teszel ha megveszed a szőnyeget.. Ha nem tetszett neked egy sem az eddig már bemutatott 20 szőnyegből, akkor még 10 szőnyeget elővettek  :)



 Voltunk egy ékszérkészítő műhelyben is, de az arany és féldrágakövek csillogása hűvösen hagyott, így inkább egy fotelben pihenve néztem, mások miként próbálgatják a drága ékszereket.


Nem kell megemlíteni a tulaj és munkásai közötti hatalmas különbséget sem: a munka tipusa és nehézsége, az öltözetük, a fizetésük... Itt is úgy van, hogy aki 12 órát görnyedve dolgozik alig keres valamicskét, hogy megélhessen belőle népes családjával, míng a tulajok vélhetően jól megélnek a fizetésükből.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése